Tavaly október végén belengettem, hogy hamarosan nyereményjáték, csatlakozzatok hozzánk facebookon, satöbbi. Akkor még hittem, hogy a Posta nem semmirekellők gyülekezete és hogy amit rendeltem, meg fog érkezni december elejére. Aztán a hitem szertefoszlott, beszereztem magamnak egy másik mennyezeti világítótestet és lemondtam az eredeti tervről, a játékról, az emberekbe vetett bizalomról, mindenről.

Erre február végén beesett az ajtón ez:

Aki ismer (na jó, ennyire csak életem párja), vagy nézi időnként a reggeli KV fotókat facebookon, az tudhatja, hogy odavagyok Paulina Arcklin dolgaiért. Nálam ő a fő guru, az isten(nő), zseniális stylist és fotós. És fehérmániás (mint életem párja).

Régóta tervben van, hogy meglátogatjuk a váci Tolerián antikvitást olcsó Thonet szék reményében (bár azóta kiesett a rostán) és a legutóbbi szombaton végre sikerült összehozni a kirándulást édes négyesben. Reméltem, hogy találok valami apróságot, dekorációt, esetleg széket, amit hazahozhatok, de nem igazán bíztam a dologban, mert lelki szemeim előtt egy régiségkereskedés úgy rajzolódik ki, mint ami tele van festményekkel, (számomra) randa bútorokkal meg egy nagyképű öregemberrel, aki minden kérdésemre sóhajtozva válaszol. Mondanom se kell, ez esetben hatalmasat tévedtem, már a bejárat is elképesztő a régi, platós-csőrös Barkas kisteherrel, de belépés után jött csak az igazi megdöbbenés.

...mert garantált, hogy kitéped a felét, mire elkészülsz. Viszont megéri; életem nyula szerint még mindig sármos vagyok, és van egy 500 Eurós szőnyegem, illetve valami ahhoz nagyon hasonló, csak töredékáron.

Hogy miről is van szó?

Vasárnap, a nagy hidegre való tekintettel zárthelyi programot szerveztünk, azaz elmentünk meglátogatni néhány lakberendezési áruházat. Az IKEA már unalmas (nem, de tényleg rengetegszer voltunk az utóbbi időben, ha másért nem is, de csipszért tuti), oda majd az új kollekció érkezése után megyünk, viszont kiderült rólam, hogy még sose jártam Kikában és Mömaxban, szóval pironkodva pótoltam a mulasztást. És ha már ott voltunk, fotóztunk is egy kicsit indusztriál témában. Na nem én, én be vagyok oltva fotózás ellen, hanem Scandinavian Point Judit. Szóval ebből sorozat lesz!

Indusztriáliában elég régóta divat a térkép, mindegy, hogy milyen, csak térkép legyen, keretezve vagy csak lógatva, tapétaként és poszterként is rettenet menő. Nekem is van egy, a Finnország autóstérkép a sarokban lécek közé feszítve, de nem elég, kell még, sok. Mindenáron akartam egy nagyméretű világtérképet az étkezőasztal fölé, lehetőleg domborzatit, és ha egy mód van rá, régit. Valami ilyesmit:

Sajnos a nagyméretű térképek vagy drágák, vagy nem léteznek, én legalábbis nem futottam bele semmi olyanba, amit megengedhetek magamnak, vagy elég nagy. A3 méretű térképre nem mondanám, hogy monumentális, na... Tapétaposzterek vannak korrekt áron, de az meg túlzás lett volna nekem, szóval nyüglődtem egy darabig, aztán belevágtam a legnehezebb, ellenben legolcsóbb megoldásba.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Eames DSW replika, ami egy depressziós csütörtök délutánon, másfél hónap tökölődés után beesett az ajtómon. A dilemmázós posztból kimaradt (kifelejtettem), hogy ezt szabtam határidőnek a szavazásra, azaz megvan a végeredmény.

Egy ideje problémázom a székek kérdésén: étkezőasztalom van, négy-hat személyes, székem meg csak egy, a jó öreg Ercsi, aki nem igazán van a helyzet magaslatán, kissé kopottas, ami nem lenne baj, de a támlája se teljesen stabil. Enni meg ugye kell, és a kanapén ülve nem annyira romantikus, vagy mifene.

Akik követnek facebookon, azok tanúi lehettek, amint Karácsony után nekiálltam arcoskodni, hogy milyen klassz ajándékokat kaptam (egy steklámpát és egy papírkosarat), illetve annak, hogy ígéretet tettem a későbbi megmutatásukra. A papírkosár egyelőre keresi a végleges helyét, a steki viszont egy unalmas kétünnepközti délutánon megkapta az őt megillető törődést.

Nem vagyok nagy karácsonyfan, de úgy döntöttem, az idei jó lesz, ha addig élek is. Ha addig se élek, akkor meg tökmindegy. Nektek viszont egy nagy csokor rettenetesenjó piktúrával kívánok boldog karácsonyt és várlak vissza titeket utána is!