Aki ismer (na jó, ennyire csak életem párja), vagy nézi időnként a reggeli KV fotókat facebookon, az tudhatja, hogy odavagyok Paulina Arcklin dolgaiért. Nálam ő a fő guru, az isten(nő), zseniális stylist és fotós. És fehérmániás (mint életem párja).
Egyrészt egyre durvábban belehabarodom a stílusába, másrészt viszont szép lassan elkezdett zavarni a lakásban uralkodó, nyomasztóan vörös légkör, ami a falból és a TV-állvány tartóoszlopaiból áradt. Harmadrészt imádom, ha egy téglafal salétromos, vagy csak rajta maradt némi vakolat itt-ott, szóval egy ideje tervezgettem, hogy bemosom a falat fehérre. Mivel épp napot lopok, van időm ilyesmivel is foglalkozni, így a múlt héten nekiálltam a dolognak.
A módszer pofonegyszerű, fehér diszperziós festéket hígítottam cirka kétszeres mennyiségű vízzel, majd felvittem a falra egy hengerrel. Folyik mindenfelé, fröcsköl, gyakorlatilag vettem egy festékzuhanyt, mire mindenhová jutott a löttyből, aztán fogtam némi elhasználódott, öreg konyharuhát és átdörzsöltem vele az egészet. A megfolyásokat eltünteti és egységessé teszi a felületet. Többé-kevésbé. A kisebb résekbe ecsettel toltam be némi festéket, és körbetöröltem őket.
Nagyjából fél órám ment rá, előkészületekkel és takarítással együtt, szóval nem mondanám nehéz, hosszadalmas, vagy bonyolult munkának, a szoba hangulatára és világosságára kifejtett hatása viszont elképesztő.
Ha már nyitva volt a festékes vödör, lekentem két rétegben a TV-téglákat, illetve mivel elkapott a gépszíj, a komódot is, ez utóbbit selyemfényű zománccal. Megdöbbentő, mennyit világosít a lakáson...
Az ámokfutás folytatódik, erre a hétre is vannak remek ötleteim, amiket meg is valósítok, amennyiben kigyógyulok a frissen összeszedett nyavalyámból.
A végére egy kis előzetes, a héten még visszatérünk rá(juk) facebookon, játékilag, tehát érdemes csatlakozni! Maradjatok velünk!
A fotókat ismét Scandinavian Point Judit lőtte, imáimba belefoglalom nevét vala.
