Régóta tervben van, hogy meglátogatjuk a váci Tolerián antikvitást olcsó Thonet szék reményében (bár azóta kiesett a rostán) és a legutóbbi szombaton végre sikerült összehozni a kirándulást édes négyesben. Reméltem, hogy találok valami apróságot, dekorációt, esetleg széket, amit hazahozhatok, de nem igazán bíztam a dologban, mert lelki szemeim előtt egy régiségkereskedés úgy rajzolódik ki, mint ami tele van festményekkel, (számomra) randa bútorokkal meg egy nagyképű öregemberrel, aki minden kérdésemre sóhajtozva válaszol. Mondanom se kell, ez esetben hatalmasat tévedtem, már a bejárat is elképesztő a régi, platós-csőrös Barkas kisteherrel, de belépés után jött csak az igazi megdöbbenés.

Ugyanis ez fogadott; a lerakatot egy hatalmas, ipari csarnokban rendezték be, a középső tér két oldalán pedig kisebb műhelyek és termek vannak, amik szintén zsúfolásig teltek mindenféle vén és kevésbé vén cuccal. Rögtön a bejárat mellett közlekedési táblák, mütyürök és bigyók hegyei, már ez is jó kis nézelődést sejtetett, de aztán beljebb mentünk és a padlón koppant az állam.

Képcunami következik.

Mint látható, rengeteg fantasztikus ipari régiség van, emellett vannak átalakított tárgyak is, mint a régi, rozsdás vas ablakkeret, amibe tükröket tettek, vagy a hajszárító-állólámpa, illetve vannak messziről réginek tűnő új cuccok is, mint a fiókos szekrények, vagy a reflektorok. A legjobb az egészben, hogy az árak nincsenek elszállva, találtam csarnoklámpát 10000 körüli áron, a Thonetek pedig 5-7 ropogós ezresért elhozhatóak, és bőven van belőlük.

Persze van néhány geg is, mint az F&F Home képkeretek...

Legalábbis remélem, hogy gegnek szánták.

Összességében zseniális a hely, egész biztos visszamegyünk még, de inkább tavasszal, sőt, nyáron, mert baromi hideg van bent, a végén a kinti hőmérséklet (némi napsütéssel megspékelve) magasabbnak tűnt. És ha itt végeztünk, biztosan elbumlizunk az innen húsz percnyire lévő Zebegénybe, ami mindamellett, hogy csodaszép kis falu, tartalmaz egy rétesest, ahol ugyan a kiszolgálás vetekszik egy késdobálóéval, de a rétes (különösen a káposztás) mindennél jobb, amit valaha ebben a műfajban megkóstoltam, plusz pár utcányival odébb megtalálhatjuk a világ legcukibb éttermecskéjét, a Vasparipát, ahol mindössze öt asztal van, egy órát kellett várnunk egy szomszédos, kritikán aluli kricsmiben, és még így is azt mondtuk, hogy megérte!

A fotókat ezúttal is Scandinavian Point Judit lőtte, csak most telefonnal, ezért nem is olyan hűdejók, mint az összes többi fotója, de még így is jobb, mintha én követtem volna el őket. Nyilván.