Enyhe túlzás, párezerből. De tényleg nem egy költségvetésfelborító összeg, nekem ráadásul gyakorlatilag ingyen volt, mivel az alapanyagot ajándékba kaptam. Lehet, hogy némelyeknek ismerős lesz...

Ez volt az ajándékom kiindulási állapota. A kék-sárga svédektől származik, négyezer Forint újonnan, tehát nem egy egetverő összeg, eredetileg natúr, szálcsiszolt alumínium, ez esetben viszont fehér, ecsettel kenve. Hála Manitunak, vízbázisú volt a festék, szóval egy éjszakára vízbe áztattam az alkatrészeket, utána pedig egy kefével lesikáltam róla mindent viszonylag könnyedén.

Pár óra elteltével derült ki, hogy a hajlítható rész bizony acél, és szépen berozsdásodott. Örültem neki, eszembe se jutott rozsdátlanítani, gyönyörű, patinás lett az egész, imádtam, félretettem, majd nekiestem a festésnek. Itt jött az első bibi.

Sajnos nem néztem meg alaposan, hogy mit is veszek, és matt helyett fényes fekete festéket kaptam le a polcról, azaz lefényeztem az egészet. Nem lett szép, legalábbis nekem nagyon nem tetszett, matt felületet akartam, vagy legalább selyemfényűt.

Rövid töprengés és a festék teljes száradása után előkaptam egy ív ezres csiszolópapírt, majd vizesen átcsiszoltam az egészet, ezzel elértem az áhított, matt felületet, viszont mivel ez a módszer nem túl precíz, nem lett egyenletes. Ráadásul az éleken és egyéb kiálló részeken lejött fémig a festék. Összességében úgy néz ki, mintha ötven éve használnák egy esztergályosműhelyben. Szerintem fantasztikus!

Ezután következett a lámpa szára, amit se letisztogatni, se festeni nem akartam, viszont volt itthon pár tekercs madzagom, ami nagyon szeretett volna feltekerődni valahova, én meg szerettem volna tekergetni, így összeraktuk, amink volt, és egy ragasztópisztollyal felszerelkezve nekiestem a cirka méteres rúdnak. Pár centinként egy ragasztópötty elég, ha feszesen tekergetjük a madzagot, illetve néha kicsit összetömörítjük.

Íme a végeredmény, kicsit szőrös, de nekem tetszik. Egy borotvával át lehet menni rajta, leszedi a nagyját, a maradékot meg le lehet simítani selyemfényű lakkal, de én ebbe nem mentem bele, így is perfekt. Teljes száradás után összeszereltem, és beültem alá olvasni. 

Tényleges összköltsége (ha semmi nincs otthon) kábé hatezer forint, ebből ugye a lámpa négy, a festék egy ezres, ragasztó, madzag mondjuk még egy, a ráfordított idő nagyjából két óra, plusz a festék száradása. Hasonló lámpát itthon nem találtam (igaz, nem is vittem túlzásba a keresést), ebayen 400 Dollár körül van olyasmi, ami hunyorítva olyan, mintha. 

A madzagtekergetést pedig folytatom valamikor, mert még mindig van két tekercs...

A képeket kivételesen magam lőttem, telefonnal, őszintén sajnálom, tényleg (nem). Kivétel az első, azt az ajándékozó oldaláról nyúltam le.

Március 16-ig tart még a pilácsos nyereményjáték facebookon, aki beszállna, csatlakozzon!