Jó, ha vannak olyan barátaid, akik sokfelé megfordulnak és sok embert ismernek, mert akkor könnyen eljuthatsz olyan helyekre, ahová csak kevesek. Nekem vannak ilyenjeim, és el is jutottam egy helyre, ahová a nagyközönség még nem tehette be a lábát, mert a hely majd csak májusban nyit meg rendesen, akkor viszont akkorát fog szólni, mint Trump tweetjei!
Megint eltűntem, megint volt rá okom, jelesül, hogy semmi megírnivaló nem történt, csak úsztam az árral, meg halálra szívattam magam. Ja, és dolgoztam, mint egy őrült, de az ilyesmi manapság csak annak csoda, aki Pénztáros...
Szóval egy gyors összefoglaló az utóbbi idők történéseiről. Mármint ami a lakásban történt. Másra most nem térünk ki, aki kíváncsi rá, jöjjön le egyszer sörözni.
A sztori valamikor augusztus közepén kezdődött, amikor is drága unokahúgom úgy döntött, hogy feltétlenül nálam kell kikötnie a régi cipőszekrényüknek, mert az nekem majd nagyon jó lesz. Akkortájt még nagyon jó is lett volna, ha minden úgy alakul, ahogy szerettem volna, de ez a lehető legritkább esetekben történik így.
Alaphelyzet:
...csak hát sok munkát kell belefeccölni.
Az eggyel korábbi posztban belengettem az új étkezőasztalt. Íme, egyelőre három székkel:
Mindig is volt étkezőasztalom. Még itt, a kis lakásban is, pedig nagy helyet foglal, és az esetek többségében nem használom ki, hisz általában nem ott, sőt, néha nem is itthon eszem. Viszont imádok főzni és szeretek vendégeket hívni is, akiket alaposan meg lehet etetni, cserébe hoznak sört és mindenki jól jár.
A régi asztalomnak azonban sikerült kitörni a lábát, miközben a lapja jó állapotban maradt, így elkezdtem keresni a lábpótló megoldásokat, mert étkezőasztal nélkül nem élet az élet...
Még a télen kezdtem el filózni azon, hogy milyen étkezőszékeket is szeretnék, szavazásra is bocsátottam a dolgot, ti meg jól megszavaztátok. A sorrendet persze nem tudom tartani, sőt, azóta vannak változások is, a nagy nyertes Bertoia például úgy tűnik, kiesik a képből, mivel az általam ismert két replika-forgalmazó beszüntette a forgalmazósdit, az újonnan talált meg olyan árat szabott rá, amiből a másik hármat is meg tudnám venni...
Viszont a műhelyszék az műhelyszék, az kell, méghozzá nem új és erre a legjobb módszer, ha online keresek valakit, aki ócsóér' megszabadulna a magáétól, én meg majd kezdek vele valamit.
Nem szaporítom tovább a szót, vettem egy széket egy nevetséges összegért (1000 Ft), bár amikor megláttam élőben, a vigyor ott maradt a levegőben, az arcom meg sürgősen kihátrált mögüle...
Komolyan mondom, ingyen, egy fillérbe se kerül! Mármint neked, a munkahelyednek pár forintba, ha az irodai nyomtatót használod...
Én megtettem.
El biza. Nem is kicsit. De volt rá okom. Nem is kevés...
Vasárnap ránktört a mehetnék, de nagyon. Régóta terveztük, hogy meglátogatunk egy kiállítást az Iparművészeti Múzeumban és mivel tudtuk, hogy nem tart majd órákig a megtekintése, betáraztuk a Projekt Showroom meglátogatását is, mert a facebook oldalukon egy ideje izgalmas képeket látni...
Enyhe túlzás, párezerből. De tényleg nem egy költségvetésfelborító összeg, nekem ráadásul gyakorlatilag ingyen volt, mivel az alapanyagot ajándékba kaptam. Lehet, hogy némelyeknek ismerős lesz...
