Mindig is volt étkezőasztalom. Még itt, a kis lakásban is, pedig nagy helyet foglal, és az esetek többségében nem használom ki, hisz általában nem ott, sőt, néha nem is itthon eszem. Viszont imádok főzni és szeretek vendégeket hívni is, akiket alaposan meg lehet etetni, cserébe hoznak sört és mindenki jól jár.

A régi asztalomnak azonban sikerült kitörni a lábát, miközben a lapja jó állapotban maradt, így elkezdtem keresni a lábpótló megoldásokat, mert étkezőasztal nélkül nem élet az élet...

Az első megszerelmesedésem a varrógéplábak irányába rántott, egész korrekt áron lehet találni ilyeneket, többségüknek egy alapos tisztítás elég, ha az ember szereti a rozsdát, én meg szeretem. Aztán azt kellett látnom, hogy mindenhol ezeket a lábazatokat használják, divat lett belőle és ugyan nem nagyon izgat a divat, meg agyonegyénieskedni se akartam a dolgot, de egy idő után meguntam őket.

A következő líblingem a 'hairpin' asztalláb lett, ipari, mégis rettentően elegáns. Nosza, szerezzük be! Magyarországon ez majdhogynem lehetetlen, ebay-ről levadászható, de valahogy arra nem tudtam rávenni magam, hogy egyetlen lábért kiadjak cirka hétezer forintot, és ugyebár négy kell belőle...

Oké, akkor rakjuk össze csövekből, az menő! Na ja, ha van hozzá műhely, satu, menetvágó és tehetség, akkor megoldható, biztos nem nagy cucc összehozni, de nálam, a lakásban kétméteres vascsövekkel bohóckodni nem lenne egyszerű. Azért ha valaki mégis megcsinálná, értesítsen, megnézném... 

Esetleg valami fa szerkezet, ezt még meg is tudnám csinálni, a fát könnyebb megmunkálni, szeretem is. Mivel viszont nem vagyok asztalos és csak kézi szerszámaim vannak, nem biztos, hogy stabil lenne, ami egy dohányzóasztalnál még elmegy, de ha a forró húsleves az ölemben landol, lekáromkodom a felhőket az égről...

Gyors és olcsó megoldásként vettem kéksárgáéknál egy pár asztalbakot és rádobtam a régi lapot, de már ekkor éreztem, hogy ez nem lesz végleges megoldás...

Ugyanis ekkoriban kezdtem el a kerek asztalok felé fordulni, elsődlegesen az Eero Saarinen által megálmodott Tulipán asztal lett a szívem csücske, ez egy gyönyörűség, design-klasszikus és ebből kifolyólag nem az én pénztárcámra szabták az árát. Van ugyan replikája cirka ötvenezerért, de low-budgeteskedéseimbe az se fér bele.

Találtam egy bázislábat az egyik apróhirdetési oldalon, aminek az alsó része ugyanilyen szépen ívelt, de addig tökölődtem, míg elvitték az orrom elől. És az csak egy láb, mit teszek rá asztallapnak?

És jött az isteni szikra: hát kábeldobtárcsát! Tele vele a net, csak melózni kell vele egy kicsit, de kemény vagyok, megoldom és még faanyagom is marad egyéb dolgokhoz! Bele is futottam egy kábeldobba facebookon, ráadásul le volt csiszolva, nekem való darab, megrendeltem, megérkezett, projektre fel! Ekkor tűnt fel, hogy a lábat már nem fogom megvenni...

A többi kitalálható, de azért a következő posztban azt is leírom. :)

Ha nem akartok lemaradni, kövessetek facebookon és instagramon!