Szörnyű. Tényleg.
Aki dolgozott valaha étteremben, mondjuk nyári szünetben a Balaton partján (mint én, jóégderégvolt), az tudja miről beszélek. Otthonra még véletlenül se ajánlom. Az indusztriál hangulatot nem a tizenöt egymással üvöltöző szakács fogja biztosítani, nálam főleg nem, mivel a nagyképűen konyhának nevezett magánzárkámba nem fér el tizenöt szakács.
Tizenöt semmi se fér el benne, az ég szerelmére...

Viszont ha szerencsés vagy, és valamivel nagyobb hellyel gazdálkodhatsz, van pár ötletem.

A téglafal, a fehér metrócsempe, a natúr fa és a nyitott polcok már elégséges hangulatot biztosítanak. Ennyit az alapokról.

Ja, és az elnyűtt(nek ható) fapadló. Meg a szürke-fekete egyebek. Meg a rozsdamentes acél pult!

A világítás is meghatározó, alapjaiban változtatja meg a hangulatot egy jó pilács.

Extrémebb eset, csak a látszóbeton miatt kívánkozott ide. Meg a gerendák miatt.

Vintage indusztriál, mert így is lehet. Nézzétek a plafont, én elcsöppentem.

Ezt meg mondhatjuk összegzésnek. Kicsi, hangulatos, mindene megvan.

Hogy ez nálam hogy fog kinézni a végén, azt senki se tudja, én sem. Sejtéseim vannak, de mivel egyelőre a nappaliban élem ki a kreativitásom, amikor van hozzá energiám, ez még a jövő ködébe vész. Ja, és azt mondták nekem nálam okosabbak, hogy télen nem érdemes festeni, mert nem szárad meg a fal, vagy nem úgy, vagy nem tudják ők se, de ne csináljam. 
Úgyhogy tavaszig tervezgetek, és gyűjtöm az ötleteket. Lásd fent.

A képeket, mint mindig, a jó öreg Pinterest szolgáltatta, a Facebook oldalunkhoz meg csatlakozzatok, mert jó lesz nektek.