Megint eltűntem, megint volt rá okom, jelesül, hogy semmi megírnivaló nem történt, csak úsztam az árral, meg halálra szívattam magam. Ja, és dolgoztam, mint egy őrült, de az ilyesmi manapság csak annak csoda, aki Pénztáros... 

Szóval egy gyors összefoglaló az utóbbi idők történéseiről. Mármint ami a lakásban történt. Másra most nem térünk ki, aki kíváncsi rá, jöjjön le egyszer sörözni.

Először is: hónapokig "szórakoztam" azzal, hogy Benjámin helyére találjak egy síkszövött szőnyeget, mert volt egy olyan (téves) megérzésem, hogy kutya jön a házhoz, és egy hosszú szálú gyapjúszőnyeget tisztítson meg a kutyaszőrtől az, akinek hat anyja van. A kilimeket viszont egyszerű tisztítani, könnyűek, színesek, és kicsit beleuntam már a csupafehérbe. Szóval bújtam az apróhirdetési portálokat hónapokig, hátha találok valamit, ami klafa. Találtam. Kékes-lilás-sárgás-zöldes-mindenes torontáli lett a befutó, három hónapig tartott, mire eljutott a kezeim közé, amikor is kiderült, hogy olyan rózsaszín, hogy egy kislányszobába is csak pironkodva tenném be, szóval még aznap eladtam, és mivel tele lett az összes hócipőm, rendeltem egy külföldi cégtől bagóért egy drappos alapszínű Benjámin-hasonmást.

Ezt:

A kicsit jobb láthatóság érdekében egy másik perspektíva:

Sajnos ropilén tálalt polipból van, de ott vigye a rosseb, jó ez. Mondtam aznap, amikor megrendeltem. Aztán még egyszer ránéztem az apróhirdetős dolgokra, és egyből szembejött egy kilim emberszerű áron, meg egy bokhara, amivel már régóta szemezek, csak eddig síkszövési fixációm volt. Tizennyolcaskarikásat káromkodtam, de egyelőre marad ez, most van ennél fontosabb dolog is.

Jelesül, hogy fotel kell. KELL! AKAROM! És nincs... Volt, de valami mocsok mázlista megvette, mire nagy nehezen rádumáltam magam. Sajnos képet már nem tudok mutatni, de valami állítólagos francia cég gyártotta a hetvenes években, jó állapotú volt, és bőr. És magas támlás. És füles. És forgós. És fillérekért. Visszasírom, de nagyon... Szóval ha van valami jó foteletek, bizniszeljünk, jó?

Ide tenném, a szék helyére. Már csak azért is, mert így eggyel kevesebb szék van az étkezőasztalnál.

Ja, és valaki adjon tippet, hogy mivel lapítható le egy műanyag szőnyeg, mert kezdem minden türelmemet elveszíteni...

A másik hozadéka a "teleatökömafehérrel" érzésnek, hogy a nagyobbik komód frontját átkentem egy kis szürkével. Egyrészt a fehérherót, másrészt, mert kissé lekopott róla a festék, kezdett úgy kinézni, mintha valaki megsorozta volna egy sörétessel, ami főleg a ruhaszárító állványomnak volt köszönhető. Meg annak, hogy se alapozás, se csiszolás, tapasztalatlan tacskóként csak simán lefestettem, aztán örültem magamnak. Na, ennek vége, ezt most rendesen alapoztam, két réteg festék, ahogy kell, nem is lett olyan elcseszett, mint a másik...

És persze eljött a tavaszi nagytakarítás ideje is, meg akkor már változtassunk ezt-azt, meg új szőnyeg, meg tudom is én, szóval felcseréltem a két kiegészítő pilácsomat, azaz a steki átkerült a jobb oldalra, az álló meg a másikra, ha már úgyis az lesz a bekuckózós sarok a leendő fotellel. 

Így. Este, nyugiban, békében és csendben pedig így néz ki:

Nem hiszem, hogy erre számítottak azok, akik új posztra vártak. Bocs, tényleg. Van néhány DIY ötletem, amiket talán érdemes lesz megosztani, de idő kellene hozzájuk, az meg alig van. Mindazonáltal igyekszem összehozni legalább a faliórásat záros határidőn belül, aztán visszatérek. ;)

A fényképekért bocs; jellemző a szerencsémre, hogy körbefotózom a dolgokat pocsék fényviszonyok mellett, majd lelépek itthonról, és kisüt a nap...