Vasárnap, a nagy hidegre való tekintettel zárthelyi programot szerveztünk, azaz elmentünk meglátogatni néhány lakberendezési áruházat. Az IKEA már unalmas (nem, de tényleg rengetegszer voltunk az utóbbi időben, ha másért nem is, de csipszért tuti), oda majd az új kollekció érkezése után megyünk, viszont kiderült rólam, hogy még sose jártam Kikában és Mömaxban, szóval pironkodva pótoltam a mulasztást. És ha már ott voltunk, fotóztunk is egy kicsit indusztriál témában. Na nem én, én be vagyok oltva fotózás ellen, hanem Scandinavian Point Judit. Szóval ebből sorozat lesz!

Lámpafronton erős a Kika, rengeteg klassz álló-, asztali- és mennyezeti lámpájuk van, kezdve ezzel, amire egy krómozott muki vigyáz. A képen nem látszik, de ennek a tükröződő része ezüst színű, van belőle arany is.

A már-már unalmas, geometrikus-rácsos lámpabúrákból is bőven van választék, nekem is hasonló van, egy korábbi posztban mutattam is.

Dettó, nyilván Edison izzókkal, úgy a király...

Amerikai stílusú, kötéllel betekert csillárok is vannak, sose tetszettek képen, de élőben egész pofásak. Ettől még persze nem tört rám, hogy akarok egyet...

És vannak csarnoklámpára emlékeztető bazinagy alumíniumharangok, amik igazából egyáltalán nem néznek ki valami jól.

Haladjunk tovább, van világtérképük is, vintage és nem vintage verzióban, ez itt az előbbi. Nem túl nagy, a falra festett térképemet félig se takarná be, cserébe nevetségesen drága...

Ezek a nagyméretű, kék befőttesüvegek viszont istentelen jók, korrekt áron, akaromkell, ha kész lesz a konyha, kábé nyáron, be is szerzek legalább kettőt-hármat!

Ez az üvegcse szintén akaromkell kategóriás, zseniálisan néz ki szerintem, ha legközelebb véletlenül Kikában járok, elhozom. A háttérben látható műanyag koponya szintén egész jópofa, csak kár, hogy ordít róla a "műség".

Acélfiókok. Elképesztően jól néznek ki, zöld és halvány vajszínben kaphatóak, közelről megnézve viszont valami irgalmatlan gagyi a rájuk festett "rozsda". Hagyták volna inkább rozsdátlanul, komolyan...

Így egy kicsit jobban látszik.

Faliórákban is erős a Kika, ez itt egy kb. 70-80 centi átmérőjű batár, egyből belezúgtam, bár az, amit én keresek, nem teli számlapos, de üsse kavics alapon ezt is szívesen feltenném a téglafalra.

Ez szintén zseniális, a rácsozat óriási ötlet, csak sajnos nagyon kicsi, mármint nekem. Kb. 35-40 centi lehet és van belőle fekete és fehér is.

Egy szinttel feljebb, a bútorosztályon kapásból egy indusztriál-jellegű installáció jött szembe, középpontban a kedvenc kanapémmal, nem kell bemutatni, klasszikus darab, sose megy ki a divatból, bár nyilván van, akinek nem tetszik. Vagy zsiráf.

Vannak rettenet cuki ülőkék, amiken csak lovaglóülésben lehet kényelmesen ülni, de abban is csak percekig, utána elzsibbad mindened tokától bokáig. Ettől függetlenül el tudom képzelni itthon, mondjuk lábtartónak egy bőrfotel elé.

Akad mindenféle, öregített fa-acél bútor is, fiókos és polcos elemek, asztalok, ládák, tudomisén, de sajnos mindegyiket körüllengi egyfajta erőltetettség, amolyan indusztriál izzadtságszag. 

Ez meg itt egy kicsit muhaha, Tolix-szerű bárszék, egy jobb replika árának majd' kétszereséért, ráadásul elég béna a kis pálcika lábaival. Mondjuk a köré rendezett egyebeket elnézve ez ide való, és biztos lesz, aki megveszi, de nem én leszek, az tuti.

Ennyi volt a Kika indusztriál kínálata. Részben igazolódtak az előítéleteim, azaz hogy drága és nem feltétlenül nekem való, viszont volt, amiben kellemesen csalódtam, mint például a lámpaválaszték, vagy az órák. Egészen biztosan visszamegyek még apróságokért és mindenképp beletespedek a Chesterfieldbe még egyszer (mert megvenni egy kicsit durva lenne), de egyelőre az IKEA vezeti a rangsort nálam. 

Jövő héten a Mömax jön, addig is stay here!