Először írok az itthoni dolgokról. Mármint a blogra, facebookon időnként nekiállok a rinyálásnak, hogy mi nem jött össze, de az más, ott szűk családi körben vagyunk százötvenen. Viszont most összejöttek a dolgok, és nem rossz értelemben.

1. Van nekem egy konvektorom, a világ leghülyébb helyére beépítve, ráadásul úgy, hogy a sarok, ahol van, teljesen kihasználhatatlan tőle.

Íme.
Oké, mellétoltam egy bazi nagy komódot, de ettől még nem lett se szép, se jó, se semmi.
A terv a következő volt: a konvektort egy, a komóddal kb. megegyező méretű kerettel veszem körbe, némi perforált acéllemezt kap, lefestem szintén feketére, a tetejére meg megy egy-egy könyvespolc, úgyse tudom hova tenni a könyveimet, két légy, egy csapás.
Sejthető, hogy nem ment minden ennyire simán, hm? 
Lecsóba bele: konvektortakaró bizgere továbbra sincs, a teteje és a frontoldali ajtó hiányzik. Oldalfal van, de egyelőre félkész. Polcok viszont akadnak, kéksárgáéknál vettem hármat a háromezres Albertből, összehekkeltem belőlük kettőt, és lakkozás után nekiálltam felfűzni őket a falra. Mondanám, hogy innentől sétagalopp, de persze nem; egyrészt a fal annyira egyenes, mint egy politikus, másrészt legalább 10 centi nem túl stabil vakolat fedi az egyik oldalon. Nincs az a tipli, ami ebben megáll, hacsak nem 15 centis. Na, mi nem volt itthon?
Bingó.
Gipsz, szenvedés, és nyilván önmagam szivatása, mert ha kész a konvektor burkolata, arra támaszkodhatna a polc, így meg lóg a levegőben, de fent van, és momentán csak ez számít.

Itt még szenvedtem a dologgal, de már közel volt a cél. Ami ez:

Oké, nem egy lakberendezési magazin címlapjáról mászott le, de pillanatnyilag ennyire vagyok képes. Majd megkérem a "konkurrenciámat", aki mellesleg földreszállt angyal (muszáj puncsolni :D ), hogy szakértsen.

2. A Finnország térképem végre megkapta a maga léceit, és megfeszült. 

Nem nagy munka, de kb. három hete halasztgatom, elég volt. Plusz lökést adott a dolognak, hogy a ragasztószalag, ami eddig a falon tartotta, elhalálozott, a térkép meg nagy csörgés-zörgéssel lezuhant. Hajnal háromkor. Hossztengely körül triplacsavar az ágyban. Utólag elmesélve mókás, de átélni... :D

3. Kedves, nagy barátom, Gaz kapott szép új állványt, vagy minek is nevezzem.

Egy hete megpróbálkoztam a marhabőr szőnyegem nyesedékeit rábiggyeszteni a szintén kéksárgáéktól beszerzett ülőkémre, hátha marhajól fog kinézni, de nem. Ez se csoda, annyira vagyok bőrdíszműves, mint amennyire szép, szóval az ötlet (és a nyesedék) ment a kukába, a stoki meg feketévé változott, leszámítva a lábait.

Nem sok, tudom, de nekem most fülig ér a szám.
És a koronaékszer is elkészült (murgh makhani, avagy butter chicken, magyarul vajas csirke, keressetek rá, főzzétek meg, isteni cucc), mindenki kap belőle, aki segített.

Ja, hogy egyedül toltam le a hétvégét... Mindenkinek csipisz!

A képeket kivételesen én szolgáltattam. Azért ilyenek. Kell vennem egy fényképezőgépet. Is.