...eljutok az "elfogadható" állapotig, vagy legalábbis addig, hogy én el tudom fogadni, ami nem feltétlenül egyezik meg az emberiség normálisabbik részének véleményével. Már csak pár dolog hibádzik, mert az elmúlt pár hétben szárnyakat kaptam, és sikerült sokat haladni a lakással. 

Rendhagyó poszt következik. Csak mondom.

Csütörtökön, estefelé kimentünk Scandinavian Point Judittal kószálni egyet a Vörösmarty térre, a karácsonyi vásárba. Nagyon gyorsan rájöttünk, hogy itt semmi nekünk valót nem árulnak, kivéve a forraltbort (erről még ejtek egy-két keresetlent alább), így elkezdtünk egyebek után nézelődni, majd Judit javaslatára fotózni is, mert akadt néhány izgalmas dolog.

A hétvégi polcfeldobálás után jutott eszembe, hogy lett volna ennek még ezeregy féle módja, nyilván nehezebb vagy drágább, azért csináltam ezt, viszont hátha van köztetek olyan, aki még nálam is mazochistább, és belevágna. Könyvespolc ötletekkel (is) tele a Pinterest, meg úgy általában a net, szemezgettem párat, ami nálam esélyes volt, de kihullott a rostán.
Alap a cső. Vas, réz, teljesen mindegy, csak cső legyen, és persze öreg(ített) fa.

Először írok az itthoni dolgokról. Mármint a blogra, facebookon időnként nekiállok a rinyálásnak, hogy mi nem jött össze, de az más, ott szűk családi körben vagyunk százötvenen. Viszont most összejöttek a dolgok, és nem rossz értelemben.

Szörnyű. Tényleg.
Aki dolgozott valaha étteremben, mondjuk nyári szünetben a Balaton partján (mint én, jóégderégvolt), az tudja miről beszélek. Otthonra még véletlenül se ajánlom. Az indusztriál hangulatot nem a tizenöt egymással üvöltöző szakács fogja biztosítani, nálam főleg nem, mivel a nagyképűen konyhának nevezett magánzárkámba nem fér el tizenöt szakács.
Tizenöt semmi se fér el benne, az ég szerelmére...

Viszont ha szerencsés vagy, és valamivel nagyobb hellyel gazdálkodhatsz, van pár ötletem.

Betegesen vonzódom mindenhez, ami rácsos, teljesen mindegy, hogy fém, fa, kerek vagy szögletes, kosár vagy bármi. Indusztriáliában ráadásul szinte kötelező kellék a fém kosár, bútorokon dekorációs céllal szanaszét szórva a lakásban, de egyéb helyeken is.
Képcunami következik.

Másnéven műhelyszekrények.
Fogalmam sincs, miért, de majd' minden indusztriális stílusú lakásba bekerülnek, kopottasan és vadonatújan is jól mutatnak, és szerintem nagyjából semmire se használhatóak, mert a kicsi fiókjaikba kb. semmi se fér, de akarok egyet, mindenáron. Az originál darabok egy vagyonba kerülnek, apróhirdetési oldalakon néha felbukkan egy-egy, magasan százezer feletti áron. 

Bármivel.

De most tényleg, ha a mérőszalagok tetszenek, akkor azzal...
Na jó, félre a tréfával. Ha skandinávitiszben szenvedsz, akkor bármivel, ami geometrikus.

Például szarvassal.

Gondolom, a címből kitalálható, hogy miről is lesz szó.
Igen, a pilácsok.

Alaphelyzet, hogy minden lakásnak szüksége van világításra, az enyémnek meg különösen, mivel nyáron kb. két órán át kap napfényt, télen meg semennyit, köszönhetően a remek tájolásnak, meg a szemben lévő háznak. Plusz "előny", hogy a földszinten lakom, szóval mondhatjuk, hogy a napjaimat félhomályban töltöm és akkor enyhén fogalmaztam...

A Pantone szerint az idei év színei a Serenity nevű világoskék és a Rose Quartz, azaz a rózsaszín. Erre valószínűleg kapok pár dühödt kommentet, miszerint az pasztell, meg a színek pontosabb meghatározását, de az a helyzet, hogy férfi vagyok, és a férfiak jóval kevesebb színt látnak, mint a nők. Tudjátok, csajok, a padlizsán egy zöldség, és lövésem sincs, mi az a mályva... Már az is teljesítmény, hogy nem csak szimplán "kék", hanem az árnyalatot is belőttem.

Az utóbbi színhez kapcsolódóan visszajött a divatba a vörösréz. Lakberendezésben is.